Visszamenőleges hatályú jogalkotás, jogalkalmazás (frissítve)

A visszamenőleges jogalkotás azt jelenti, hogy olyan jogszabály születik, amely már lezárt jogi ügyekre vonatkozik, a rájuk vonatkozó szabályozást utólag megváltoztatja. A jogállam egyik fő jellemzője, a visszamenőleges jogalkotás tiltása, kivezetése az állami elnyomás eszköztárából. Az egészségügyi adatok kezelésében ez persze nem érvényes (2016. március 21.). Az első fokú ítélet március 30-án megszületett, frissítés (2016. április 11.)

A visszamenőleges jogalkotás tiltása a XIX. században a büntetőjogban jelent meg először. Nullum crimen sine lege praevia - előzetesen meghozott törvény nélkül nem létezik bűn(cselekmény). Tehát, nincs arra lehetőség, hogy valakit letartóztassanak, és később hozzák majd meg azokat a törvényeket, amely alapján majd az illetőt elítélik.

A büntetőjogból rövid időn belül a polgári jogterületre is átkerült a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma. Az első ezzel kapcsolatos írás 1801-ből származik. Az Alkotmánybíróság 1991-től kezdte meg a működését és már 1992-ben kimondta a 25/1992. (IV. 30.) határozatában, hogy:

  • az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák;
  • meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani,  ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek. A jogbiztonság  e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. §  (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes” (ABH  1992, 131, 132.).

Az Alkotmánybíróság egyik első intézkedése az volt, hogy saját magát is alárendelte ennek az elvnek, és leszögezte, hogy jogszabályt nem fog visszamenőleges hatállyal megsemmisíteni - csak kizárólag a döntés napjától kezdve leghamarabb, vagy egy későbbi, meghatározott időponttól kezdve.

Az Alkotmányban (1948. évi XX. törvény) ugyanakkor a visszamenőleges joglkotás tiltalma nem szerepelt. Az új Alaptörvényben is csak a büntetőjogi alkalmazása tiltott. Ugyanakkor a Jogalkotásról szól 2010. évi CXXX. törvénybe bekerült:

15. §
(1) A jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően
a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint
b) megkezdett eljárási cselekményekre
kell alkalmazni.

(2) A jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt
a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint
b) megkezdett eljárási cselekményekre
a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell.

Az Alkotmánybíróság sok döntésének indoklásában szerepelt a visszaható jogalkotás tilalmának elve. Egyik nevezetes ügy volt a végkielégítésekre kivetett 98%-os különadó. Kétszer utasították el a Parlament által hozott törvénymódosítást.

 

Az egészségügyi adatok kezelése - mint tudjuk - jogorvoslat nélküli kényszerintézkedés, ezért az elnyomó állam úgy gondolja, hogy bármit megtehet, jogállami megoldásokra semmi szükség. Gyakori eljárás, hogy előbb kitalálnak egy adatállományt, ahová kötelező adatokat küldeni, majd kicsit később az adatkezelést jelentősen kiterjesztik, az adatkezelési célokat jelentősen kibővítik, a megőrzési időt pedig jelentősen meghosszabbítják. Ja, és persze visszamenőleg. A visszamenőlegesség ugyan leírva nem szerepel, de ezt a hatalom így gondolja és így is tesz.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatkezelése 1998. január 1-től indult el. A megőrzés időtartama nem volt meghatározva. Csak 2006 végén került sor arra, hogy a Parlament 5 évben határozza meg a személyes egészségügyi adatok megőrzési idejét. 2007-ben ezt azonnal tíz évre módosították. (Ennek megvolt az indoka: a számvitelről szóló törvény szerint akkor 10 év volt az adatmegőrzési idő az államháztartás alá tartozó intézményekben.)

Aztán, amikor a tíz év kezdett letelni, hirtelen megváltoztatták a megőrzési időt 15 évre (2009-től), amikor a 15 év lejáróban volt, akkor hirtelen megváltoztatták 30 évre (2015-től). Az adatok felhasználásának céljai is jelentősen kibővültek, pl. a háziorvos, kezelőorvos, gyógyszerész elérése vált lehetővé, de ide tartozik a szabálysértési hatóság elérése, a honvédelmi elősorozás, halottszemle. Természetesen mindezt visszamenőlegesen.

A tavalyi év végén aztán levélben kértem az OEP-től, hogy a 2005 előtt keletkezett adataimat töröljék - mivel azok tízéves megőrzési ideje lejárt. (A 15 éves megőrzésről szóló törvény csak 2009. január 1-től van hatályban.) Az EMMI/OEP-től érkezett levél elolvasható itt.

A jogalkotásról szóló törvény előírásai ellen a legátlátszóbb és legmegátalkodottabb érvelés az, hogy az OEP brutális adatmegőrzése nem számít jogi ténynek és így nem kell rá alkalmazni a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmára vonatkozó törvényi előírást. Ezért is indítottam adatvédelmi pert az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellen. Látszólag a per az OEP ellen, de valójában a gátlástalan, erőfölényével hencegő, önelégült magyar állam ellen folyik.

A per tétje elég nagy, ugyanis az EESzT működtetését is úgy képzelik el, hogy a kényszeradatkezelést fokozatosan bővítik majd ki, egyre több intézményt kapcsolnak be a rendszerbe és a meglévő adatokat egyre több mindenre szeretnék majd használni. Ha netalán a bíróság úgy találja, hogy visszamenőleges kényszerintézkedést az állam nem hozhat, akkor az jelentősen befolyásolja majd a fenti elképzelést.

A Szegedi Törvényszék 2016. március 30-án hírdette ki az első fokú határozatát, amely szerint a 2005 előtt keletkezett adatok megőrzési ideje egyelőre 10 év (tekintettel arra, hogy a megőrzési idő csak 2009-ben emelkedett 15 évre). A Jogalkotásról szóló törvény előírásait és a polgári jog egyik alapját - a visszamenőleges jogalkalmazás tiltalmát - figyelembe véve nem lehet visszamenőlegesen a korábbinál súlyosabb kényszerintézkedést bevezetni. Ennek következtében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár köteles a 2005 előtt keletkezett adataimat törölni. Mivel a határozat nem jogerős, ezért fellebbezéssel folytatódhat a Szegedi Ítélőtáblán. A határozat megtekinthető itt.

Dr. Alexin Zoltán